Bevezető

2016. február 13., szombat

8.fejezet

Sziasztok!
Igen , még élek :)
Sajnálom hogy egy jó ideig nem volt új rész de suli mellett egyszerűen lehetetlen szabadidőt találni :)
De most itt vagyok, és hoztam egy új fejezetet.
És szeretném megköszönni a kommenteket amiket az előző fejezethez irtatok  szeretlek titeket <3 és bocsánat amiért ennyire megvárattalak titeket a folytatással :/
Remélem tetszik. <3
AllTheLove xx
-Csilla


***Hope***
A szobám felé kezdtem rohanni, hogy elérjem a mobilom ami az ágy melletti töltőn pihent. Ahogy megkaparintottam, megláttam, hogy egy ismeretlen szám keres, ez csakis Ő lehet. 
- Halló
- Na végre, hogy felvetted, már azt hittem nem is hallod.-Panaszkodott Niall.
- Te jó ég, de jó hogy hívtál, nem találod ki mi történt velem.
- Ugye nem lettél senkinek se a társa?
-  Hát ami azt illeti ...de figyelj elmagyarázom 
- Hogy mi? Hope megmondtam hogy ne dőlj be senkinek aki csábítgat. Mi történt?
-  Én nem tehetek róla oké? Csak éppenséggel az övezet vezetője volt olyan kedves, hogy nem vette figyelembe a követelésed érted? Engem akart elvinni és kitudja mit csinálni velem.
- Hogy mit tett az a kis rohadék? De nem ő lett a társad ugye? Mond meg ki az és elintézem a dolgot.
- Háát.. nem hinném, hogy ez ilyen egyszerű lenne.
- Mond.El.A.Nevét.
- Oké de ne akadj ki.
- Hope.MOST.
- Harry.. Oké Harry választott társaként
- Milyen Harry.
- Hát tudod az a király Harrold Edward Styles féle.
Csend lett és semmi zaj nem hallatszódott a vonalon keresztül, majd Niall hangos nevetésbe tört ki.
- Na jó ez jó vicc volt. De most komolyan mond meg ki lett a társad.
- Mondtam már, hogy...
- Hangosítsd ki!- szólt a parancs mellőlem, amit végre is hajtottam.
- Niall! Rég beszéltünk. Sűrűbben kéne találkoznunk, nem is tudtam hogy neked vannak igen csábító barátaid. - miközben beszélt folyton engem nézett.
- Haver! Tényleg te vagy az. Mi is van azzal az állásponttal hogy neked nem kell senki aki egy évig a nyakadon lóg?
- Meggondoltam magam.
- Nézd most tudom hogy te nem így gondolod, de Hope olyan minta a testvérem lenne Hazz, nem hiszem hogy jó ötlet őt társadnak tartani. Még túl fiatal.
- Majd én eldöntöm, hogy mit csinálok és hogyan, köszönöm Niall de most Hopenak mennie kell, holnap beköltözik hozzám, majd ott meglátogathatod, és ha most megbocsájtasz holnap hosszú napnak néz elébe aludnia kell.
És Harry lecsapta a telefont, még esélyt se hagyva arra hogy elbúcsúzzak Nialltől.
- Miért? -kérdeztem tőle
- Mit miért? - kérdezte tőlem most már szemben állt velem, merev tartásán látszott, hogy kicsit ideges.
- Miért pont engem választottál?
- Mert megtehetem! Most pedig kezd el pakolni! - vakkantotta vissza a választ, nem akartam tovább hergelni így csak  szó nélkül csináltam amit mondott és elkezdtem összepakolni a dolgaimat, miközben ő az ágyamon ülve figyelt. Egy óra múlva minden számomra fontos dolgot összepakoltam és elcsomagoltam, az ajtó mellet pedig egy nagy bőrönd állt az összes ruhámmal. Tudtam hogy nem lesz nehéz az elszakadás ettől a háztól, mivel számomra semmit sem jelentett. Miután elmentem megfürödni, hulla fáradtam dőltem bele az ágyba.
- Kész vagy a pakolással?
- Igen
- Akkor indulunk!
- De azt mondtad itt maradhatok még ma éjszakára.
- Azt mondtam átgondolom, nem azt hogy igen! - fordult felém idegesen, de ahogy meglátta hogy én már az ágyba fekszem, nyakik húzott takaróval készen az alvásra, ellágyult a tekintete.
- Holnap korán indulunk, de itt alszok melletted.
Nem mondtam semmit csak bólogattam, örültem a hírnek hogy végre nyugodtan pihenhetek, de aztán hozzám egész közel besüppedt az ágy. 
Kipattantak a szemeim, még soha egy fiú sem aludt velem egy ágyban.
- Valami baj van? Miért kalimpál így a szíved?
- Semmi, csak tudod ..uhm én nem nagyon vagyok hozzászokva hogy valaki mellettem aludjon.
- Nem kell félni, nem harapok.
A kijelentése iróniáján nevetnem kellett, a szobában már csak a kinti fények adtak világosságot így a félhomály uralkodott, de így is láttam ahogy Harry szája egy kisebb mosolyra húzódik.
- Hogy én mit fogok tenni veled- suttogta, miközben még közelebb férkőzött hozzám, az arcunk olyan 5-6 cm-re volt egymástól, miközben mindkettőnknek a feje a párnán volt. Percekig csak bámultuk egymást.
-Harry?
-Igen
-Nálad is vannak szabályok? Bántani fogsz?
Hallottam ahogy mély lélegzetet vesz.
- Lesz néhány szabály amiket szeretném, ha betartanál a saját magad érdekében, és valószínű megbüntetlek ha rosszat csinálsz.
Nyeltem egyet, még egy ok hogy miért nem akarok társat
-És ugye uhm.. nem fogsz semmire se kényszeríteni ugye?
-Nem, hidd el édes akármit is csinálni fogunk ketten azt nem erőszakkal fogom elvenni, majd  te kínálod fel nekem.- Suttogta a fülembe, majd egy hirtelen mozdulattal magához húzott,  most a fejem a mellkasán pihent.
- Shh .. ennyi kérdés elég volt mára, most pihenj holnap hosszú napod lesz, kelleni fog az energia.
Nem ellenkeztem tovább, és lassan engedtem hogy a szemeim elcsukódjanak, de mielőtt az álmok birodalmába értem volna éreztem ahogy egy Harry egy csókot nyom a homlokomra majd erős kezeket éreztem magam körül, végül elnyelt a sötétség..


2015. október 25., vasárnap

7. Fejezet

Sziasztok !
Itt vagyok a megígért fejezettel :)
Remélem tetszeni fog. és még egyszer szeretnék bocsánatot kérni amiért nem tudtam új részeket hozni, sajnos rájöttem hogy iskolaidőbe nincs ilyen dolgokra időm.
(bocsánatkérésként egy rajzot is csináltam nektek, amit csak ide posztoltam :3 az előző bejegyzéssbe megtaláljátok)
Ezért következő rész megjelenésére se mondok dátumot mert nem tudom, de próbálom minél hamarabb hozni. 
Remélem azért ettől függetlenül még elolvassátok a történetem.
Jó olvasást !
AllTheLove xxx
-Csilla <3



Egy nő kezdett el beszélni, a színpad közepén, de nem figyeltem.
Nem akarok itt lenni. Elkezdtem kihátrálni a színpadról,meglepetésemre hátulról két erős kar fonódott körém. Egyik kezében egy szál hófehér rózsával. A kezéről illetve, az egyik kezére tetovált keresztből felismertem az engem átkaroló személyt.
 - Ezt neked hoztam –adta át a virágot, melyet meglepődve fogadtam el és köszöntem meg neki. Körbe néztem minden lány kezébe volt valamilyen virág, többségüknek valamilyen színes, én voltam az egyetlen, akinek rózsa volt a kezében.
- Én nagyon nem akarom ezt. – Suttogtam hátra neki.
- Shh.. nem lesz semmi bajod, ígérem.
- Hogy nem lehetne semmi bajom? Meg kell harapnod! Nem akarom.
- Nem. Lesz. Semmi. Bajod. Most pedig nyugodj meg. - Megfogta a kezemet a csuklómnál fogva, de ahogy hozzáért felszisszentem a kellemetlen érintés miatt. Ő ezt észrevette, és lassan maga felé fordította a csuklómat teljes belátást kapva a már liluló foltra.
- Ki tette ezt? – kérdezte összeszorított fogakkal.
- Az egyik segítője az övezetvezetőnek túl erősen szorított meg, miközben kiakartam szabadulni a szorításukból.
- Melyik volt az? Vége van.
- Uhm. Nincs már itt, biztos elment a többivel.
- Ez a dolog akkor se felejtődik el. De most van fontosabb dolgunk is, kezdődik a ceremónia.
Az első lány ment ki a színpad közepére, én pedig érdeklődve figyeltem őt, az izgalomtól, hogy kis idő múlva nekem kell oda kiállni már a torkomba dobogott a szívem és izzadt a tenyerem. Nemsokára a remegő kezeimet egy erős kar karolta át, és gyengéden megszorította őket bíztatásként. A papírokat, viszonylag gyorsan aláírták, és a színpad közepére álltak egymással szemben. A Férfi megfogta a lány fejét és oldalra billentette, és nem vesztegetve egyetlen másodpercet sem a nyakába harapott. Vér. Vér volt látható mindenhol a férfi arcán, és a lány hófehér ruháján, miközben az arca a fájdalomtól eltorzult.
Borzasztó látvány volt.
Néhány másodperc múlva a férfi elhúzódott, és saját csuklóját megharapva, egy üvegpoharat engedett teli a vérével, és kényszerítve itatta meg a lánnyal.
Nem bírtam tovább nézni. Megfordultam és arcomat Harry mellkasába temettem.
- Vigyél ki innen! Kérlek!
- Hé. Hé! Nézz rám! Nézz a szemembe… Mély levegő…. Ezaz menni fog.. Veled nem fog ilyen történni! Csak nyugodj le, nem lesz semmi baj. Bízz bennem.
- De láttad te is! Az előbb a srác csa…
- Az ő volt, nem én édes. Na, gyere… - visszahúzott karjai közé és átölelt.
A maradék időt a karjaiban töltöttem, ő pedig a hátamat simogatta, nem akartam nézni az előttem lévő lányokat. Nem tudtam. Nem akartam.
Az én nevemet szólították, de én csak lefagyva álltam a helyemen. Harry volt az, aki a derekamat átfogva a színpad közepére vezetett.
Miután a papírt aláírtuk, a közelben lévő asztalra helyezte a rózsámat, majd szembe állt velem, és magához húzott.
Elkezdtem pánikba esni. De ő csak még közelebb húzott magához, kezével oldalra tűrte a hajam, miközben a másikkal a hátamon kis köröket rajzolt és szorosan magához húzott, teljesen egymáshoz simultunk. Arcával a nyakamhoz hajolt, én pedig szorosan összeszorított szemmel vártam a fájdalmas szúrást, de helyette csak puha, és meglepő módon meleg ajkakat éreztem. Elkezdett csókokat szórni a nyakamra, kezdtem ellazulni az érintései hatására, majd hirtelen fájdalom nyílalt a nyakamba. Elviselhető volt, rosszabbra számítottam, viszont néhány másodpercen belül, kellemesen bizsergető érzés vette át a fájdalom helyét, a megkönnyebbüléstől felsóhajtottam. És egy egészen új érzés kezdett felemelkedni bennem. Vágy.  Nem akartam, hogy abbahagyja. Még közelebb húzódtam hozzá.
Nem sokkal később éreztem, hogy elhúzódott tőlem, és megpuszilta a harapás helyét, majd az asztalon lévő pohárért nyúlt, amit feltöltött a mellette kancsóban lévő gyümölcslével? Egyik úját felsértette, és egy két csepp vért engedett a pohárba majd felém nyújtotta. Bizonytalanul, de kiittam a pohár tartalmát, mely a csekély vérmennyiség miatt nem érződött másképp egyszerű gyümölcslénél. Miután megittam, elvette a poharam, majd levezetett a színpadról. A termen áthaladva a tükrökbe szemléltem magam. Meglepődésemre egyetlen vérvolt se volt rajtam sehol, és a harapásnyom is teljesen begyógyult. Helyén csak egy halványpiros folt volt látható.
- Hova megyünk?
- Téged kiköltöztetni
- De nincs semmim se összepakolva. És fáradt is vagyok. Muszáj most?
- Átgondolom – e rövid válasszal le is zárta a beszélgetést, és egy fekete autóhoz vezetett, ami előtt már egy sofőr várt.
Miután beszálltunk hátulra, az autó elindult, és nem sokkal később a házam előtt parkolt.
- Hogy tudtad hogy itt lakom?
Erre a kérdésemre nem válaszolt, helyette csak mindentudó vigyort eresztett felém.
Ahogy a lakás elé értünk, kizártam az ajtót, mivel senki se volt még otthon, és a nappali felé vettük az irányt. Miután Harry helyet foglalt az egyik kétszemélyes kanapén a konyha felé vettem az irányt, hogy teát csináljak.
Miközben egy tányérra tettem két csészét és egy teával teli kancsót a bejárati ajtó nyitódása hallatszott. Megjöttek a család. Szuper..
A nappaliba érve, mindenkit ott találtam. Liza Harry mellett foglalt helyett. Velük szemben pedig a mostohaszüleim ültek.  Nem vettek figyelembe, mint általában.
A tálcát a dohányzóasztalra téve öntöttem ki magamnak teát, majd Harry felé fordultam.
- Teát?
- Köszi.
Miután kiöntöttem és beízesítettem neki a kérése szerint neki adtam, majd én a saját adagommal leültem a karosszékre, mely kicsit messzebb volt a másik két kanapétól.
- Én nem kapok?- Szólalt fel Liza Harry mellől.
- Csinálj megadnak. A konyhába van minden. És miért nem a hős hercegeddel vagy akiről álmodoztál és aki kiválasztott?
-Mivel tudja hogy nagyon kötődöm a családomhoz ezért megengedte hogy itthon éljem tovább az életem- mondta fennhangon, mintha ő végig ezt akarta volna.
-Szívás…
-Modortalan vagy Hope Roberts! –Emelte fel rám a hangját Rose. És utána Harry felé fordult.
-Elnézését kérem Őfelsége, rakoncátlan lány és még nem volt alkalma Lizától, a lányunktól megtanulni, az illendő viselkedést.
Hogy milyen álszent. És még el is hiszi hogy ezzel a megalázó beszéddel elfog érni valamit.
Harry nem szólalt meg csak fagyos tekintettel biccentett.
Ezek után Rose a konyhába ment és szinte minden létező süteményt és italt kihozott Harrynek, aki a teán kívül mást nem fogyasztott. Ellentétben én kihasználtam az édességek svédasztalát és hogy elérhető távolságba legyek hozzájuk, Harrytől nem messzire  a szőnyegen foglaltam helyet és kezdtem enni a sütiket. A nagybátyám mérges pillantásokat lövelt rám, a feleségével és a lányukkal egyetemben, de engem nem zavart túlságosan.
- Hope kérlek kelj fel a földről most! – szólt rám haragját visszafojtva Peter.
- De már nincs hely a kanapékon, és a helyemről nem érem el az asztalt.
- A viselkedésed nem elfogadható. Őfelsége már biztos megbánta választását!
Harry felé néztem
- Harry, zavar, ha itt ülök?
Felém fordította fejét majd megrázta, éppen válaszolni akart mikor Peter megragadott a felkaromnál fogva.
- Mit képzelsz? Hogy beszélsz a királyunkkal? – majd Harry felé fordult aki ekkor már állva volt és mérges tekintetével szemlélte Petert.
- Elnézését kérem Uram. Lesz rá gondom hogy illemet tanuljon ezek után, és ha úgy gondolná feltudjuk ajánlani lányunkat önnek, aki méltóbb lenne számára uram...
És ekkor szakadt el a cérna.
Másodperceken belül Harry mellett voltam, aki Peterre fordította most vérvörös szemeit.
- A királyod vagyok. TE mutass tiszteletet. Nem vagy méltó hogy beleszólj az ügyeimbe, és most befogom fejezni a teámat. – Lassan de erőteljesen beszélt. Hangjából érződött a hatalom.
Csend lett a nappaliban, én pedig a karosszék felé vettem az irányt, de egy kar ebben megakadályozott. A kanapéhoz vezetett majd leültetett arra a helyre ahol ő eddig ült, ő pedig a kanapé karfáján foglalt helyet.
- Hope velem jön a kastélyomba- jelentette ki Harry egy idő után, ezzel megtörve a csendet.
- Nagyszerű ötlet uram. – közölte Rose, de látszott rajta hogy valamit még mondani akar, hát nem sokkal később ki is bökte.
- Lehet hogy nem ez a legmegfelelőbb időpont a megvitatásra, de tudja nem szeretnénk egyedül hagyni szeretett mostohalányunkat, így megoldató-e lenne hogy mi is vele tartsunk. Nem szeretnénk egyedül hagyni, hiszen még olyan fiatal. Persze a rangokat sem ártana tisztázni, tudja több ok miatt is.
És ez volt az a pont amikor kibukott belőlem a nevetés. Mindenki furcsálva nézett rám, miközben próbáltam visszatartani. Ez nevetséges, komolyan ki veszi be ezt a dumát.
- Én hiszek abban hogy Hope egyedül is boldogulni fog, illetve ami a rangokat illeti, jó hogy szólt... Hope Roberts mától fogva, mivel társammá választottalak, hercegnő vagy.
Én hercegnő, na ez is egy jó vicc, de elfogadom a tényt már csak azért is mert Liza arca megfizethetetlen volt ezekben a percekben.
- És önök mivel nem Hope vérszerinti szülei nem vagyok köteles rangot ruházni önökre, és nem is fogok. Most pedig Hopenak pakolnia kell mivel holnap reggel indulunk.
Ezek után otthagytuk őket és a szobám felé indultunk mikor megcsörrent a telefonom.

-Niall!!!....

2015. október 24., szombat

Új rész

Sziasztok!
Holnap felkerül az új rész :3
De addig is csináltam nektek egy gyors rajzot, bocsánatkérésként a részek késése miatt  ^^ Remélem tetszik ♥♥
Nyugodtan mondjátok el a véleményeteket róla.
És akinek van a történettel kapcsolatban kérdése, ne féljen leírni :)
AllTheLove xxx
-Csilla

2015. szeptember 5., szombat

6. Fejezet

Sziasztok!
Kicsit megkésve, de megérkeztem egy újabb résszel :)
A választás kicsit hosszúra sikeredett szóval két részre bontottam, a másik része valószínű majd a következő hétvégén kerül fel, mivel a hétköznapjaimon nem tudok írni az iskola miatt.
Remélem suliidő alatt is fel tudom tartani a heti 1 fejezetet. 
Remélem tetszeni fog ez a rész ^^
Oldalt fel lehet iratkozni a blogomra, illetve Kommentben és Chaten is szívesen várom kérdéseidet, véleményeidet
Jó Olvasást! <3
AllTheLove xx
-Csilla


******Harry******
Hogy a franc vinné el ezt a sok koordinálatlan, balféket. Éppen most fejeztem be a rend rakást a Londoni választáson. Ezek a szerencsétlenek semmire se képesek odafigyelni. Ideges vagyok. És egy óra késésben vagyok a választásról. Nincs az az isten, hogy más kapja meg azt, ami az enyém. A sebességemnek köszönhetően, kevesebb mint 1 perc alatt a választás helyszínére értem. Ami viszont ott fogadott az kiverte a biztosítékot.
A düh miatt vörös ködfátyol borította el az elmémet.

****Hope*****
  Fél óra eltelt és Harry még mindig sehol se volt. Én próbáltam kerülni más férfiak társaságát, de istenem, némelyik egyenesen lerázhatatlan volt.
Most nyugalom volt, a sütis pult felé vettem az irányt, akárhogy nézzük az ingyen süti az ingyen süti.
A pult mellet a mostoha nővérem állt, néhány barátnőjével. Akaratlanul is meghallgattam a beszélgetésüket.
- Képzeljétek, az övezet vezetőjének a segédjével beszélgettem és flörtöltünk. Hmm szerintem engem akar majd. – fennhangon közölte a mostohanővérem.
- Na ne, jól kifogtad! És mi van az övezet vezetővel?
- Pff.. próbálkoztam de figyelembe se vett. Valószínű ő ma nem akar senkit, csak simán megjelent.
- Anyud már tudja, hogy kit fogtál ki?
- Nem, nem akarom elrontani a meglepetést! Képzeljétek el a többiek arcát amikor engem fog választani a vezető helyettes! Tuti össze fogok vele költözni, sőt láttátok már a házát..nem is háza van hanem inkább villája. Tuti a szüleim is jöhetnek.
- Szerencsés vagy!! - kezdek el ujjongani, és én éreztem, hogy ideje lelépni innen, ha nem akarok dobhártya sérüléseket szerezni.
A helyemre visszaülve elkezdtem enni a sütit, amit a papírtányéromra raktam.
Akaratlanul is megakadt a szemem a trónon ülő személyen. Körülötte nem nagyon álltak emberek, csak az ő …barátjai? ki tudja. Felém nézett, és láttam valamit megcsillanni a szemében.Én egyből a színpad felé fordítottam a tekintetem, de oldalról láttam, hogy valamit mond a mellette álló két öltönyös fickónak, akik az én irányomba indulnak el. Na ne azt már nem. Felálltam, és az ellenkező irányba indultam el, de hiába. Egy kéz durván megragadta a felkaromat és visszarántott.
- Mr. Scott látni kíván!
- Én meg nem kívánom látni őt, és eresz el vagy nagyon megbánod! - megrántottam a kezemet, de nem engedett el, csak még erősebben fogott, és magával rángatott a trónig.
- Édes, ne tagadd, hogy látni akarsz. Most pedig legyél jó kislány és ülj az ölembe.
Na még mit nem. A szabad kezemmel próbáltam kihúzni magam az egyik öltönyös szorításából, de az nem engedett. A  másik kezem is lefogták és erősen megszorították. Huh ez nyomot fog hagyni.
Hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré és lehúzott megához. Nem én nagyon nem akarom ezt. Ficánkoltam, de nem engedett el. Éreztem hogy valami nekinyomódik a felső combomhoz… Egy idő után rájöttem.
- Engedj el te perverz állat!- ordítottam rá, és rángatni kezdtem magam.
- Semmi esélyed édes, ma az enyém leszel, és nem tehetsz semmit. – suttogta közben éreztem a bűzös lehelettét…
Hirtelen csönd támadt a teremben, először azt hittem, hogy a kiabálásom miatt, de ahogy jobban körülnéztem mindenkinek a figyelme a néhány másodperce kicsapódott ajtóhoz fordult, ahol Harry érkezett meg.
Dühöngve felénk vette az irányt. Nem gyorsan, inkább lassú te tekintélyt parancsoló, halálos léptekkel, sugárzott belőle a hatalom és a düh.
A perverz vámpírnak nem keltette fel a figyelmét a csend, és nem figyelt fel Harry jelenlétére. Tovább nevetett, ám mikor Harry a trón elé állt elhalkult.
- Mégis mit akarsz itt? – kérdezte, én közben próbáltam kiszállni a karjaiból, de nem engedett.
- Engedd el a lányt. – Minden szót kihangsúlyozott, miközben az engem fogvatartó embert szemlélte.
- Semmi közöd, nincs ahhoz, hogy én mit csinálok. Hagyj békén.
Harrynek se kellett több. Hirtelen a szemei vérvörös színben pompáztak, ez mindenkit meghökkentett.
Pillanatokon belül már előttem állt az egyik kezével kirántott a fogva tartóm karjából, míg a másikkal a gallérjánál fogva kiemelte a trónból.
-A királyod vagyok! Mutass tiszteletet!- ordította az arcába és mint ha egy zsebkendő lenne, elhajította. Síri csend olt, mindenki meghökkenve, és félve nézte a jeleneteket. Ahogy Harry körülnézett mindenki lehajtotta a fejét.
- Köszönöm – mondtam, és megöleltem. Néhány másodpercig mereven állt, már kezdtem elengedni azzal a hittel, hogy nem kellett volna, amikor a karjait erősen körém fonta és magához húzott. Megnyugtató érzés futott át a testemen, de az idilli pillanatot a színpadon álló, szervező törte meg.
- Khm.. Szeretnénk elnézést kérni a királyunktól a helytelen viselkedés miatt, és szeretném önt üdvözölni, kicsiny városunkban. Remélem megtalálja azt, amit keres. Most pedig szeretném kérni hogy, az övezetünk összes kiválasztható lánya sorakozzon fel a színpad mögötti teremben.- elengedtem Harryt és lassan a többi lánnyal együtt a színpad mögé indultam. Ott a kinti bejelentő nő állt és egyből mondta a szükséges információkat
- Figyelem! Fel kell sorakoznotok, számsor szerint ha lehetséges. Mivel ma a királyunk megtisztelt a jelenlétével Ő lesz az első aki választhat. Hogy segítsük választását, megfog adni bizonyos feltételeket, és azon lányok akik ezeknek a feltétételeknek megfelelnek, azokat a király személyesen nézi meg, és választ ki közületek valakit ha szükséges. Tudom, hogy mindenki izgatott miatta, de ne reménykedjetek sokat. Amióta csak vannak a választások, Ő egy lányt se választott ki.
Most pedig van 5 percetek, hogy rendbe szedjétek magatokat, nemsokára jövök vissza a feltételekkel.
Ahogy kiment a teremből a Liza egyből letámadott.
- Mégis mit csináltál ott fent a trónnál? Nem látod, hogy undorodik tőled. És egyáltalán, hogy jutottál a trónhoz?
- Hidd el nem önszántamból. Felrángattak
- Jó vicc. De mindegy is, nem érek rá veled törődni. Most rendbe kell tenni a sminkem, nemsokára jelenésem lesz – rám kacsintott és elsétált a tükrök felé, ahol a legtöbb lány töltötte a szabadidejét.
Nem sokkal később a nő visszajött és kiválasztotta a követelményeknek megfelelő lányokat. Én is köztük voltam és körülbelül még húszan voltunk.
Kivezettek minket a színpadra. Harry is ott állt a színpadon, velünk szemben.
- Nos, ennyi macera nélkül is tudnék választani, de ha szórakozni is lehet, miért is ne? Szóval mindenkitől kérek egy mondatot, hogy miért érné meg ha őt választanám.
- Én! Én megfelelő lenné..
- Elég, túlontúl hangos vagy, és magas C hangot használsz. És az hogy elsőnek akarod mondani mutatja hogy öntelt vagy.- ezzel a mondattal leküldte a középen álló lányt, aki sértődését kifejezve, feltartott fejjel ment végig a színpadon, mintha mutatni akarná, hogy mit veszít vele.
- Következő!
Nagy csend.. Senki se akart megszólalni, gondolom meghökkentette őket a királyunk hozzáállása. Így hát megszólaltam, valamikor nekem is mondanom kell valamit, szóval inkább túl leszek rajta.
- Szeretem az állatokat.- mondtam ki az elő dolgot ami az eszembe jutott. Nem a legértelmesebb, de remélem elnézik, éppenséggel a tömegiszonyomat próbálom legyőzni, és kevésbe a középpontba lenni. Harry felém nézett bólintott egyet, és kérte a következőt. Kissé felbátorodva kezdték el mondani a dolgaikat, volt minden fajta mondat, egyesek a főzőtudásukat emlegették, nem mintha nem lenne neki egy seregnyi embere aki azt megcsinálja és pluszban ő vámpír, az étel nem létfontosságú számára. Mások az egyéb helyeken való tudásukat emlegették. A végére öten maradtunk közte volt a mostohanővérem és Nicole is.
- Hát a következő kérésem egyszerű lesz. A társamtól elvárom hogy ártatlan legyen, tiszta. Szóval aki, úgy gondolja ennek nem tud megfelelni, kérem hagyja el a színpadot. – Két lány lesétált a színpadról, de a két előbb említett személy ott maradt. Közben borospoharakat helyeztek el egy asztalra Harry elé. A vérünk volt benne.
- Elárulok nektek egy kis titkot. Hiába étkezel egészségesen, és eszel olyan dolgokat mellyel édes véred lesz. Ez csak a felszín bébi. Talán egy néhány száz éves vámpír nem veszi észre a különbséget, de idősebbek nem a felszínt érzik, hanem a lelket. a véred tükröz téged, a valós énedet.
Erre a kijelentésre mintha a mellettem álló lányok kissé feszengtek volna. De valljuk be volt is miért. Ők mint ártatlanok? Én meg a pápa vagyok.
- Na lássuk az elsőt. Liza.. hm – beleszagolt a pohárba, letette, nem szólt egy szót sem, csak az ujjaival a lejárat felé mutatott, jelezve hogy menjen. Először nem nagyon akart mozdulni, de egy másik ember „lesegítette” őt.
A következő Nicole pohara volt. Beleszagolt és elfintorodott. Mielőtt megszólalhatott volna Nicol közbeszólt.
- Nem, nem biztos valami keveredés történhetett, mivel én tudom, hogy nálam alkalmasabbat nem találnál.
- Tudod, ha éheznék.. akkor se lennék képes belekortyolni a pohárba, és ha netalántán elfogadható is lenne a véred. Akkor se kellenél, tudod nem vagy az esetem.
- Nem mondhatsz ilyent!
Harry előtte termett, egy szempillantás alatt Nicole a földön térdelt.
- Mutass tiszteletet, különben teszek róla, hogy azt is megbánod hogy megszülettél!- Fenyegette meg majd hátrébb állt. A lány elhagyta a színpadot. Egyedül voltam. Kínos csend volt, miközben Harry visszasétált az asztalhoz, és elvette az utolsó ott lévő poharat. Beleszagolt, majd belekóstolt, és lassan inni kezdte. Az ádámcsutkája minden egyes kortynál mozgott, közben végig a szemembe nézett. Egy idő után számomra túl intenzívnek érződött a szemkontaktus, ezért lehajtottam a fejem, és a cipőmet kezdtem szemlélni.
- Pont jó – ennyit mondott csak, és mellém állt. Megfogta a kezem és levezetett magával együtt a színpadon, a trón felé véve az irányt. Odaérve, helyet foglalt, és mire észrevehettem volna egy másik széket helyeztek a trón mellé,  Harry kezével motivált, hogy üljek le. Úgy tettem. Folytatódott a választás. A helyi vezető, nem volt már többé jelent. A mostohanővéremet pedig kiválasztotta a vezető helyettes.
Egy idő után kellemetlenül kezdtem magam érezni a rám irányuló sok szempár miatt.
- Harry, van valami az arcomon? Miért bámulnak ennyire? Ijesztő.
- Azért bámulnak mert csodaszép vagy. És csak az enyém. – monda felém fordulva. Kijelentés miatt elpirultam, és elfordultam tőle.
- Hé, soha ne rejtsd el az arcod előlem, érted?- kérdezte, miközben gyengéden az államnál fogva, visszafordította a fejem. Mutatóujjával az arcomat kezdte el simogatni.
Egy nő jött oda a pódium elé, melyen a trón állt. Közölte, hogy nemsokára elfog kezdődni a  választási ceremónia, mely előtt a többi kiválasztott lánnyal kell sorakoznom. Visszavezetett, abba a terembe, ahol ezelőtt is voltam, de most nem voltunk sokan. Körülbelül csak 30-35 lány volt a teremben, csak minket választottak ki ma.
- Ma, megtisztelve érezhetitek magatokat. A következő évben , és kitudja, lehet hogy években lesz egy társatok! Sorszám szerinti felsorakozással kell felmennetek a színpadra, ott ki lesz jelölve a hely ahova állni kell. A kiválasztótok mögöttetek fog állni, és az ő kíséretével mentek majd a színpad közepére, ahol majd lezajlik az egész. Én kaptam a feladatot, hogy tájékoztassalak titeket erről. Először egy papírt kell aláírnotok mellyel, beleegyeztek, hogy te az Ő kizárólagos társa leszel, de mielőtt valaki kint elkezdene makacskodni, ez csak formalitás, alá kell írnod, nem számít mit gondolsz. Utána jön a kevésbé említett rész. A kiválasztód elfogadás jeléül inni fog belőled, nem kell megijedni, ha bizonyos idő után nem hagyja abba akkor leszedik rólad. Utána, az elfogadásod jeléül, és azért hogy a seb begyógyuljon a kiválasztód a vérét adja neked. – ezt a részét olyan játszi könnyedséggel közölte mintha épp csak az időjárásról beszélne. Hahóó épp arra akartok kényszeríteni minket, hogy kiszívják a vérünket?! 
Néma csend lett a teremben. Erről senki se szólt. Na neeem én ki nem megyek, oda. Ahogy elnéztem, néhány körülöttem lévő lány is hasonló állásponton állt. De túl késő volt. Az őrök már kivezettek minket a színpadra.  Én a negyedik voltam. Az eddig lévő nagy tömeg eltűnt a színpad előtti székeken kb. 60-70 ember ült, valószínűleg a család, meg talán néhány barát akik itt maradtak végignézni lányuk hivatalos választását. Középtájt megpillantottam a mostoha szüleimet akik meglepő módon mintha nekem integettek volna mosolyogva? Mi ütött beléjük?.. Hát persze, tényleg azt hiszik, hogy miattam, rájuk is fog szállni a rang a király által, hát azt megnézhetik. Ott a kicsi egyetlen lányuk akit eddig olyan nagyon támogattak, érjék be vele. Reggel még éppen semmi bajuk se volt azzal az elmélettel sem, hogy ők engem egyedül hagynak, ha netán elviszi őket a lányuk kiválasztója. Hirtelen elcsendesült a terem.
Elkezdődött.

2015. augusztus 22., szombat

5. fejezet

Sziasztok!
Megérkeztem az új résszel. Ez inkább olyan átmeneti rész. De a következő részben már le fog zajlani a választás.^.^
Ha tetszik a blogom jobb oldalt fel tudsz iratkozni a blogomra, Chaten is írhatsz, de persze kommentelni se tilos ;)
És remélem a kép is tetszik :3
Jó olvasást!
AllTheLove 
-Csilla xx


- Mégis mit képzel, hol volt?
- Sokan voltak a mosdóba
- Mrs.Smith ha megengedi, hogy beleszóljak, mi voltunk az utolsók a mosdóba és mi már 5 perce visszaértünk. – egy nagyon is ismerős hang, szólalt fel a hátsó sorokból. Nicole..
- Nos, hol volt.
- Csak..
- Velem volt- szólalt fel Harry a hátam mögül.
- Uram megértem, hogy érdeklődik iránta, de nem megengedett a diák késői visszakísérése az osztályterembe. - fordult Harry felé az igazgató, de ő csak ránézett és elfordult tőle. Mrs.Smith láthatólag ideges lett a viselkedése miatt… óó ha tudná hogy kinek is próbált parancsolgatni. Elmosolyodtam, mikor elképzeltem milyen arcot vágna, ha tudná. Harry a kezemet megfogva a padomhoz vezetett és leültünk.
- Most, hogy mindenki itt van. Szeretném elindítani ezt a kisfilmet mely minden szükséges információt megoszt veletek a mai eseményekről és azoknak lezajlásáról.
Elindította a filmet és valamerre leült egy üres padhoz.
Első néhány percben csak azt magyarázták, hogy mi a „Társ”szó jelenése. És ezt mind monoton hangon, meguntam és elővettem a táskámból a reggel vett nagy csokis muffint és el kezdtem enni, oldalra néztem és Harry engem bámult. Erről igazán leszokhatna. Ijesztő.
- Kérsz?- suttogtam oda neki, és közbe a süti felé mutattam. Elutasítóan megrázta a fejét.
- Nem kéne nézned a kisfilmet?
- Nah, nézem én, de közben megéheztem. Ha unatkozok éhes leszek és ez nagyon unalmas.
Ezek után nem szólt semmit és én tovább tudtam enni, és közben a képernyőn lévő emberkét hallgattam.
„Amint lezajlanak a szükséges dolgok, az ember társnak be kell tartania a kiválasztója által előírt szabályokat. Ha ezek ellen a társ ellenkezik, vagy megszegi akkor a felsőbbrendű társ, vagyis a kiválasztó, büntetést szabhat ki illetve hajthat végre…”
Fejemben kavarogtak a gondolatok, szabályok… soha sem voltam jó viszonyban velük, valahogy mindig akaratlanul is megszegem őket. A büntetésbe bele sem mertem gondolni… Mit érthetnek ez alatt? Képes lenne megütni engem? vagy még rosszabb dolgokat művelni. Elborzadtam. Ki kell vernem ezeket a gondolatokat a fejemből. Ez az gondolj másra.
- Figyelem! Most hogy vége van a tájékoztatónak, válaszolunk az esetlegesen felmerülő kérdésekre. Szóval kinek van kérdése?- kérdezte az igazgató.
Síri csend honolt a teremben.
- Mit értenek az alatt, hogy lezajlanak a szükséges dolgok?- kérdeztem halkan, valamivel el kell terelnem a gondolataim, és kissé kíváncsi is voltam, mivel minden szót szinte kielemeztek ebben a kisfilmben de erről csak egy fél mondatban esett szó, miért?
- Tudja a szokásos dolgok, amik ilyenkor zajlani szoktak.
- Értem, és mik azok a szokásos dolgok?
- Erre a kérdésre nem válaszolnék. Más esetleg? –kérdezte miközben körbenézett a termen.
Miért nem monda el? Egy egyszerű kérdésem volt csak. És végső soron ma néhányunk ki lesz választva teljesen idegen emberek által, jogom van tudni, hogy mi tartozik ehhez az egész „ceremóniához”.
- Miért nem tudhatjuk?
- Már meg mondtam, nem fogok válaszolni a kérdésére Ms. Roberts.
Hát ennyit arról, hogy meg tudok valamit. Nem vagyok hülye. Annak, hogy nem mondják el oka van, és a tény hogy néhány óra múlva megtudom mik is ezek a „szükséges dolgok” egyáltalán nem nyugtat meg.
Nem sokkal később elkezdték hívni egyesével az embereket az orvosi rendelőbe.
 A hangos bemondóba az én nevemet mondták. Én következtem. Mikor beértem a rendelőbe 2 orvost láttam meg.
- Kérem foglaljon helyet Ms.Roberts. – mondta az egyik és egy szék felé irányított.
Megmérték a vérnyomásom mely kissé az átlag határ alá esett.
- Talán nem kellene vért venni tőlem. Kezdem érezni én is, hogy lement a vérnyomásom, kissé szédülök- mondtam aggódó arckifejezéssel a doktornak, valójában semmi bajom nem volt, de egy próbát megér.
- Nem tehetem. Most pedig tegye fel az asztalra a kezét.
Vonakodva de feltettem a kezem, miközben a rendelő másik oldala felé fordítottam a fejem,  a ’Ha nem látom akkor nincs is’ elmélet mellett döntöttem. Éreztem ahogy hideg folyadékot fújnak a kezemre, és belém szúrják a tűt. Nem volt vészes gondoltam. Már csak a gondolataim kell elterelni arról hogy egy tű van bennem. És ebben a pillanatban kihúzták belőlem a tűt. Már fel akartam lélegezni de újra megéreztem a szúrását. Mély levegőt vettem. Mit csinálnak?
- Elnézést hölgyem de nem találom a vénáját.
5 perc és még három kínkeserves próbálkozás után levették a vérem, és mehettem vissza a terembe.  A kezem a hajlatánál feszült, és már kezdett is belilulni, közben a vérveszteség miatt kissé szédültem. Nagyszerű, nem elég hogy vért kellet adnom, még egy normális orvost se voltak képesek idehívni.
A terembe beérve egyből leültem a helyemre és az asztalra hajtottam a fejem.
- Mi a francot műveltek a kezeddel?- Harry kirángatta a fejem alól a kezem, és magához közelebb húzva vetett rá pillantást.
- Nem találták a vénámat.
- Akkor ne menjenek orvosnak. - egy pillanatra mintha eltűnt a helyéről, de amire pislogtam újra mellettem ült, a kezében egy vizes zsebkendővel. Gyengén kifordította a kezem, és a liluló részre csavarta a szövetdarabot. Felszisszentem a hirtelen hideg hatására de egy idő után lehűtötte a hajlatom.
- Köszi – mondtam neki.
- Semmiség. Most pedig ha megbocsájtasz, mennem kell. De ne aggódj, egy röpke óra múlva találkozhatunk. – felállt, lehajolt hozzám és egy csókot nyomot a homlokomra majd kiment a teremből.

****Harry ***

Mi a franc történik velem?. Amikor visszajött a terembe és megláttam a liluló kezét mérges lettem, de miért? Miért kéne törődnöm olyan dolgokkal mint egy kis lilulás egy EMBER kezén, kezdem elveszteni a józan eszemet. Éreztem hogy az lesz a legjobb ha most kimegyek ebből a teremből, felálltam és mielőtt elviharoztam volna, lehajoltam és egy csókot adtam Hope homlokára, hallottam ahogy megakad a lélegzete, hatással vagyok rá. Immár egy önelégült mosollyal az arcomon vonultam ki a teremből. Hope az enyém leszel, és ezt senki se akadályozhatja meg.

****Hope***

A maradék idő alatt pihentem, és a szédülés úgy tűnik elmúlt.
A tanárok elengedtek minket az iskolából, fél óra múlva ott kell lenni a városházánál, ahol megtartják az eseményt. A hely az iskolától olyan negyedórányi sétára van, így nem kellet sietnem. Lassan kezdtem el sétálni, és a városháza előtt leültem a padra. Már gyülekeztek az emberek és sokan mentek be már az épületbe, sütikkel és egyéb dolgokkal. Ilyenkor általában a választható lányok szülei, rokonai jelenésüket teszik az eseményen.
Idő van.
Lassan besétáltam az épületbe a bejáratnál egyből egy ember várt aki a nevemet kérdezte és miután megtalált a listáján, egy öntapadós papírt adott rajta egy számmal, ezt kellet felragasztanom magamra és ezek után beléphettem a nagyterembe.
A terem végén egy színpad volt felállítva, nem volt magas, de kissé kiemelkedett.
A terem egyik oldalában pedig kicsi poharakat készítettek ki, minden második sor előtt más szám volt, nem kellet sokat gondolkodni, hogy rájöjjek mire is valók.
A színpaddal szemben székek sorakoztak, és középen egy pódium volt rajta egy trón szerűséggel. Minden rendezvénynél a jelen lévő legmagasabb rendű vámpír foglalja el azt a helyet
A többi részen a fal mellet asztalok és székek sorakoztak, sok hely már foglalt volt a tömeg miatt, szinte már mindenki itt volt.
Kiszúrtam egy magányosan hagyott széket a terem túlsó felében, legmesszebb a színpadtól. Nekem ez tökéletes lesz. A legközelebb eső széken egy idősebb néni ült, akit nem nagyon zavart, hogy elfoglaltam a helyet.
Körülnéztem a teremben, és megtaláltam Peteréket is, olyan 5 méterrel messzebb ültek tőlem, és nagyon el voltak foglalva a lányukkal, nem szándékoztam őket megzavarni. Gondolataimba merültem. Végül, a dolgokat mérlegelve, a legjobb, ha Harry tárasként választ. Hiszen Ő ismeri Niallt, és lehet hogy Niall ki tudna magyarázni, és Ő pedig el engedne.
Hirtelen elnémult a terem, a bejárat felé néztem és megláttam az övezet vezetőjét belépni a terembe, egyenesen a trón felé vette az irányt és leült rá. Milyen felfuvalkodott. Azt hiszi, hogy neki megvan mindenhez a hatalma.
Sípolás ütötte meg a fülemet. A színpad felé fordítottam a figyelmem ahol egy negyvenes éveiben járó nő állt.
- Üdvözlök mindenkit az idei Választáson. A hagyományokhoz híven az első órában mindenki lehetőséget kap az ismerkedésre. Oldalt az asztalon megtalálhatóak lesznek a vér minták, melyek számokkal vannak jelölve így megmutatva kihez tartozik, a választható hölgyeken is számokat láthatnak. Ha egy lány esetén több jelentkező van társként, a magasabb rangúnak van joga megkapni őt. És szeretném üdvözölni köreinkben övezetünk vezetőjét, Mr. Scott urat.
Az említett ember felállt és egy hajlással köszöntött mindenkit, majd visszaült a trónra. Apropó trón. Hol a fenébe van Harry?


2015. augusztus 12., szerda

4. fejezet

Sziasztok!
Megérkeztem a 4. fejezettel. Egy kicsit csúszva tudtam feltölteni mert nem voltam a gépem közelébe, de sebaj a lényeg hogy itt van :)
Ha szeretnéd elmondani véleményed vagy ha kérdésed van, kommentbe és chaten keresztül is elérhetsz :3
Ui. Kötelességemnek éreztem, hogy ezt a Harry gif-et megosszam veletek :"D
Remélem tetszik!
Jó Olvasást <3
AllTheLove
-Csilla

- Öhm ..Szia, én Hope vagyok – motyogtam zavartan.
- Örülök a találkozásunknak Hope. Hogy vagy ma? – Kérdezte, közben észrevehetően közelebb húzódott hozzám, én kissé feszélyezettnek éreztem magam és arrébb húzódtam, amit észrevett és megkönnyebbülésemre, nem közeledett tovább.
- Jól vagyok – válaszoltam illedelmesen
Újabb kérdést akart rám zúdítani, amikor egy másik vámpír magasodott az asztalom felé.
- Ma úgy látom, kerülöd a társaságomat. Nem akarsz kikísérni a bejáratig? Rég beszélgettünk.
- Elnézést, de ismerjük egymást?
- Neked édes, ismerned kéne, tudnod, hogy ki vagyok. Én vagyok az övezeted vezetője, úgyhogy most mutass tiszteletet és gyere!
-Sajnálom uram, de már van társaságom, és nem szeretném őt magára hagyni- közöltem vele, igaz a társaságom csak Harryből állt, de valahogy sokkal jobb ötletnek tűnt vele maradni, mint hogy az előttem lévő személlyel menni.
- Csak, hogy tudd. Ezért a tiszteletlenségért még bűnhődni fogsz. Az enyém leszel, és én szabom meg a büntetésed. Ne aggódj jó éjszakának nézünk elébe.
- Az nem lehet, a…
- Shh… hát nem érted? Itt az van, amit én akarok, és ha úgy akarom, hogy egy papír eltűnjön, az el fog tűnni. Senki se tud róla. Törődj bele édes. – a fülembe suttogta az utolsó mondatot, én még messzebb húzódtam tőle. Ahogy kiment a teremből kifújtam az eddig akaratlanul is benntartott levegőmet. Meg kell nyugodnom. Nem teheti! Nem vehet semmibe egy iratot, amit egyenesen egy Lordtól kapott. És ha mégis? El kell tűnnöm. Én nem leszek egy percet se ezzel az emberrel. Csak estig kell kibírnom. Niall fel fog hívni, ő tud segíteni. Oldalra néztem, és észrevettem, hogy Harry engem bámul. Felálltam és elindultam volna kifelé ha egy erős kéz meg nem fog.
- Hova? Hova?
- Khm.. én csak mosdóba megyek. –egy darabig méregetett a szemeivel, de végül elengedett.
Elindultam kifelé a teremből. A hátsó bejárat felé vettem az irányt, ott általában senki se szokott lenni.
- A mosdó, ha jól tudom a másik irányba van. Utánad hoztam a táskád, mert hát gondolom, ha el akarsz menni, szükséged lehet rá.
- Én nem akarok elmenni, csak levegőzni indultam.
- Hát akkor miért nem megyünk ki levegőzni, nekem se árt. – mondta miközben az ajtó felé tartottunk. Ahogy az ajtóhoz értünk kinyitotta az ajtót és előre engedett, amikor kiléptem a testünk egymásnak súrlódott. Kirázott a hideg az ismeretlen érzés hatására.
- És nagyon rosszul hazudsz drága –súgta, miközben ő is kilépett az épületből és egy közeli pad felé vettük az irányt.
- Nem érted..Én nem mehetek oda vissza!
- Miért nem?
- Miatta. Ki akar választani, nem tehetné, senki se tehetné, és ha ő választ én nem fogok vele lenni egy percet sem.
- Hidd el édes, nem ő lesz a társad. De mi is volt ez a papír amit említett? – felhúzott szemöldökkel felém fordult.
- Hát nem érted? Ő az övezet vezetője, a környéken nincs nála magasabb rangú vámpír, azt kap meg akit akar!
- Velem te így ne merj beszélni! Ne siránkozz már és válaszolj a kérdésemre! Milyen papírról beszélt?- emelte fel rám a hangját amitől meghökkentem a hirtelen hangulatváltozásán és hátrébb húzódtam. Féltem tőle.
- Az …cssak… a barátom..igeen szoval….ő
- Hagyd már abba a dadogást!
- Én… - nem jött ki több hang a torkomon, bepánikoltam, éreztem ahogy összeszorul a torkom és nem kapok levegőt.. Ne csak ne most.. Legutoljára a szüleim halálakor volt pánikrohamom.
- Hé! Mi bajod! Hallasz? Nyugodj meg, nem akartam veled kiabálni. Vegyél mély levegőt!
Összefolyt előttem a képe, és egyre jobban kezdtem érezni, hogy nincs levegőm.
Hirtelen két erős kar fonódott körém. Egyikkel erősen tartott másikkal a hátamat simogatta.
A mellkasába fúrtam a fejemet és megéreztem az illatát, a világ legjobb illatát, biztonságban éreztem magam és lassan lenyugodtam. Amikor már, úgy éreztem rendben vagyok, kimásztam az öléből és visszaültem a padra.
- Bocsi, nem akartam. Én csak azt hiszem megijedtem. – suttogtam az utolsó mondatot
- Mióta vannak pánikrohamaid?
- Ez volt a harmadik egész életem során.
- Nem akarok újra kiabálni veled,kérlek mond el milyen papírról volt szó, és mégis mi a fenéért kellene elszöknöd?
- Nem nagyon tehetem. Nem értenéd meg.
- Tegyél próbára.
- Van egy barátom, aki szinte a testvérem. Még kislány voltam mikor megismertem.  Történetesen ő egy vámpír és hát írt egy követelményt amiben leírta, hogy a beleegyezésem nélkül nem választhatnak ki. És ezt ő semmibe vette! De nem tudok mit tenni mert én nem tudok a barátommal kapcsolata lépni, de ő azt mondta, hogy este felhív. Ezért akartam elszökni. Csak estig kellene kibírnom és utána ő tisztázni tudna.
-Ugye tudod, hogy ha elszöksz a választásról perceken belül megtalálnak. Ki a barátod?
-Uhm nem szabad elmondanom. Az sem volt jó ötlet, hogy ennyi mindent elmondtam már.
-Itt egy alku. Elmondod ki az, akkor elmondom én ki vagyok.
-És ez nekem miért is jó alku?
-Csak mond!- látszott rajta, hogy megint kezd ideges lenni. Nem akartam, hogy még egyszer kiabálni kezdjen.
-Niall..
-Ennyi? Tudod valami pontosabb infóra vártam. Az egész nevét kérem!Most!
-Niall James Horan- hadartam el.
-Ismerem.
-Honnan?
-Most már kíváncsi vagy ki vagyok mi? Csak, hogy lásd, tartom a szavam, egyetlen feltétellel. Ezt itt most ne híreszteld.
-Híresztelni mit? Hogy Harrynek hívnak ?
-A teljes nevem Harold Edward Styles.
..
-Te vagy a … nincs az az isten… hazudsz… a királyok nem mindig öreg taták? – az utolsó megszólalásomon kissé elmosolyodott. Utána pedig sunyi mosollyal nézett rám. És hirtelen az eddigi erdő zöld szemei helyett vérpiros szemeket láttam.  Életembe nem láttam ilyen vibráló színű pirosat, sugárzott belőle az erő és a hatalom. A vámpíroknál csak a királynak van vörös szeme, a lordoknak inkább már világosabb sárgás árnyalatú, és ahogy lefele haladunk a vámpíroknak egyre fakóbb a szemszínük végül  a legtöbb vámpírnak ha szemszínt váltanak akkor szürke majdhogynem sárszínű a szemük, ezzel kifejezve a hovatartozást.
-Te tényleg.. ő vagy… mármint te vagy.
-Örülök, hogy végre felfogtad. Mondanám, hogy segítek és ma nem kell hogy társad legyen, de nem. Arról intézkedem , hogy  majd Niall tudjon róla, hogy ez a féreg mit tett a levelével, így őt semmibe véve cselekedett. De te drága. Te ma részt veszel  a választáson.
-De én nem akarok egyiküknek se a társa lenni.
-Ó, nem kell félned egyiküknek se leszel társa.
-De hát az előbb..
-Én foglak választani.
-Mi?
-Jól hallottad.
Ez nem lehet. Nem akarok senkinek se a társa lenni. És itt ül előttem a király, a társának akar. Azt híresztelik kegyetlen. Velem is az lesz? Tehetetlen vagyok. Most nem akarok mást csak hazamenni és elfeledkezni a mai napról. Még szinte el sem kezdődött, de már most elegem van belőle.
-Én még szívesen elüldögélnék itt kint veled, de a 2. óra már 4 perce elkezdődött, és azt hiszem kezdik észrevenni, hogy nem vagy bent. Elszökni nem fogsz, úgyhogy ajánlatos lenne visszamenni.

-Basszus végem van. – és ezzel a zárómondattal elkezdtem visszafelé futni az épületbe, egyenesen a nagyteremig ahova gyorsan be is mentem. Pechemre az igazgató már benn volt.

2015. augusztus 2., vasárnap

3. Fejezet

Sziasztok!
Itt is van az új fejezet! Nyugodtan osszátok meg velem a véleményeteket, kommentbe, vagy akár Chatbe :) Ha tetszik a blogom, jobb oldalt fel tudsz iratkozni :D
A fejezet végén tudod véleményezni a fejezetet, neked csak egy kattintás, de nekem sokat jelent <3
Lehet, hogy megfogtok ölni amiatt, hogy ilyen résznél hagytam abba :"D #bocsi
Jövőhéten jön a folytatása <3
Na, nem is beszélek tovább :)
Remélem tetszik :3
Jó olvasást!
AllTheLove
-Csilla xx



Hétfő van. De nem akármilyen  hétfői nap. Ma van a választás napja, és egyre jobban érzem, hogy nem akarom ezt. Már előre látom mekkora felfordulás lesz az iskolában, na meg a városházánál, ahol lebonyolítják majd az eseményt.
-Hope, ne is gondolkozz azon, hogy "véletlenül" itthon maradsz, ma én viszlek benneteket iskolába!- ordibált be Peter a szobámba.
A két héttel ezelőtti események után, nem történt semmi újdonság, csak akkor létezem számukra, ha valamit meg kellett csinálni.
Liza már 2 órája a szobájában van, és az anyja is vele van. Az egész házba hallani lehet a vitatkozásukat, miszerint nem tudják eldönteni melyik ruha a legtökéletesebb számára illetve milyen frizura illene hozzá. Ma fehérbe kellet lenni. Ez egy kikötés. Aki választható lány annak fehér ruhát kell viselni a nap folyamán. Én egy térdig érő, és hosszú csipkés újjal ellátott ruhát vettem fel, hozzá fehér harisnyát és egy balerina cipőt. Nekem ez bőven elég volt, így is egész nap ebben a ruhában kell lennem, úgyhogy azt hogy én magassarkút veszek azt el is felejthetik, plusz már elég hideg van kint ahhoz hogy így is fázzak, ezért magamra vettem egy vajszínű kötött kardigánt is. A szobámba lévő tükörbe szemlélem magam, kifésülöm a hajamat, az arcomba lógó részét befonom, és oldalt eltűzöm egy csattal.
Kész is vagyok.
Iskola táskám helyett egy kisebb táskát viszek, amibe beledobok egy füzetet és egy tollat a biztonság kedvéért, de a legtöbb tanárra nem volt jellemző, hogy a választás napján tanítsanak. Általában beszélgetni szoktak vagy hasonló. Meg hát elég zavaró lenne úgy tanítani, hogy közben idegen emberek ki-be mászkálhatnak a termekben.
Liza is megérkezik a konyhába, ahol én most épp a reggelim fogyasztom.
-Na lányom, minden készen van?- kérezi Peter
-Igen, a bőröndöket már tegnap elkészítettem.- válaszol.
Igen, a bőröndök. Az a személy, aki kiválaszt minket, eldöntheti, hogy magához költöztet, vagy az eddigi otthonunkba hagy, és szükséges alkalmakkor elvisz. Rose teljesen biztos volt benne, hogy az ő lányát el fogják költöztetni, sőt még a saját dolgaikat és készenlétbe helyezték, reménykedve abban, hogy a majd az a „nagy rangú” vámpír aki  a lányukat választja őket is magával viszi, így tegnap egész nap pakolták a „legfontosabb” holmikat és este könnyes búcsút vettek, az esetben ha mégse mehetnek vele. Az nem érdekelte őket, hogy akkor mi lesz velem, mert ahogy ezt már egy párszor tisztázták előttem, nem tekintenek rám családtagként.
Én nem pakoltam el semmimet, a legvalószínűbb esetben ki se leszek választva, a városon belül több mint 150 lány lesz ma a választáson. És igen, sokan szoktak jönni, de csak kevés vámpír választ társat, nem egy lányról  hallottam már akinek, nem volt társa. Én is egy vámpírmentes életben reménykedek.
Hirtelen elkezdett rezegni a zsebemben a telefon. Ismeretlen szám. Kimentem a házból és felvettem. Meglepetésemre egy rég nem hallott hang szólalt meg benne.
-Niall! Olyan rég beszéltünk! Sam jól van? Miért hívtál?
-Igen ő jól van. Csak ezért hívtalak, hogy tudassam, ma van a választás napja és te már 18 éves vagy..
-Na ne Einstein ezt magadtól fejtetted meg?!
-Shh.. nem fejeztem be
-Oké oké folytasd.
-Szóval, mivel tudom, hogy érzel az egésszel kapcsolatba, írtam egy követelményt melybe leírtam, hogy nem választhatnak téged a te beleegyezésed nélkül. Tegnap eljuttattam az övezet vezetőjéhez, akinek ezt, továbbítania kell a többi szervnek. Az egyetlen kockázat viszont, hogy megfogják tudni, hogy ismersz engem. Ha valaki rákérdez, mond azt hogy apukádnak üzleti ügye volt velem. Ez nem hazugság ezért nem lesz nekik feltűnő. Később meg kitalálunk valamit.
-Te jó ég! Nem is tudom, hogyan köszönjem ezt meg neked!- mondtam miközben, éreztem hogy nyugodtan fellélegzek, a reggeli feszültségem szinte elszivárog.
- Nem kell megköszönnöd, én se akarok valami debilt a húgom közelébe. Viszont a választáson ugyanúgy át kell esned, és kérlek ne hagyd, hogy valaki megfűzzön, hisz tudod az ellen én se tudok mit tenni, saját akarttal lehet társad.
-Ettől nem kell félned.
-Ezt reméltem is. És ha már így felhívtalak, megragadnám az alkalmat, hogy meghívjalak a palotámba. Pénteken reggel érted fognak menni, már nagyon hiányzol Samnek, és már néha túl sok ez a sok drámaiasság amit előad. De most le kell tennem, mert hív a kötelesség. és Hope?
-Igen
-Vigyázz magadra.
-Vigyázok, te meg hívhatnál sűrűbben, és te is tudod, hogy én nem tudlak hívni mert titkosítva vagy!
-Majd este felhívlak. Na most menj, már nemsokára az iskolában kellene lenned.
-Rendben, Szia.
Ő már nem köszönt.. nem is ő lett volna ha nem tette volna le előbb a telefont, de már megszoktam.
Nemsokkal később Peter és Liza is megérkezett, beszálltunk az autóba és elindultunk.
Elértünk az iskolám elé, kiszálltam az autóból, ami el is hajtott mellettem, és elindultam befelé. Az udvaron is igen nagy volt a nyüzsgés, de amikor beértem az iskola előterébe kissé meghökkentem. Idegen nők és férfiak egyaránt mászkáltak, közben a választható lányok, „legjobb benyomást” téve bájologtak, és rövidebbnél rövidebb ruhákat viseltek. Kikerülve a tömeget egyből a nagyterem felé vettem az irányt, ahol ma egész napot, pontosabban a négy órát töltjük el.
Csak osztály összevonásokkor vagy előadásokkor használjuk ezt a termet, így nem sokat voltam még itt. Hat oszlop található a teremben kettes padokkal. Én szokásomhoz híven az ajtó melletti legelső padhoz leültem és a mellettem lévő székre letettem a táskámat.
Már volt néhány ember a terembe, de nem sokan, a vámpírok nagyjából hátul álltak vagy épp ültek, néha-néha jött be egy újabb ismeretlen, néha kiment egy-kettő.
Amikor becsengettek, meglepetésemre  a szaktanár helyett az igazgató és a két igazgató helyettes jött be, a terembe. Lassan elcsendesült mindenki és az igazgató kezdett el beszélni.
-Jó reggelt! Elsősorban szeretném üdvözölni a jelenlevőket, és szeretném ismertetni a mai nap leforgását. Az első órában felolvasom a névsort, hogy megtudjuk nem hiányzik-e valaki, utána a további időben a vendégeink időt kapnak ismerkedésre, pont ezért kérlek benneteket, hogy egy asztalnál csak egy ember üljön. A továbbiakban a második óra folyamán megnézünk egy filmet, melyből minden információt megtudtok a mai napon történő választásról. A  harmadik és a negyedik óra alatt pedig mindenkit egyesével szólítani fognak, és át kell sétálni a nővérhez, aki vért vesz tőletek. És most nem is húznám az időt, kezdem a névsorolvasást…
A nevek összefolytak…nekem senki egy szóval nem említette, hogy vért vesznek tőlünk, elsápadtam, én nem szeretem a tűket, nem a fájdalom miatt, hanem a miatt hogy egy fém darabot szúrnak át a bőrömön.
-HOPE ROSS itt vagy? – erre felkapom a fejem, és szembe találom magam a kissé dühös igazgatóval aki a termet szemléli. Úgy látszik nem ez az első alkalom, hogy szólít
-Igen- felelem kissé halk hangom, de meghallja mivel az első padba ülök.
-Legközelebb válaszolj ha szólítalak, nem tűröm el ezt a viselkedést!
-Igen asszonyom. - válaszolom és közben lejjebb csúszok a széken, szinte a hátamon érzem a jelenlévők tekintetét.
A névsor olvasás után, lehet hallani, hogy emberek sétálgatnak egymáshoz, vagy épp a nagyrészt hátul lévő vámpírokhoz. Én nem nagyon szeretnék beszélgetést kezdeményezni, senkivel, így előveszem a füzetem amit elraktam és a borítójára virágokat kezdek el rajzolgatni.
-Khm. Elnézést, ha nem bánnád akkor leülnék melléd- szólít meg egy mély rekedtes hang.
Kirázott a hideg. Felnézek, és közben az elutasításom megfogalmazásán gondolkodok, de ekkor hirtelen mintha kitörölték volna a gondolataimat. Eláll a lélegzetem az előtem lévő személy látványától. Akinek csábos vigyor jelenik meg az arcán, és  a táskámat a padra téve helyet foglal.
-Örülök a találkozásnak drága, Harry vagyok..

*Harry S. szemszöge*
2 hét. Ennyi ideje láttam meg őt, és ma itt az alkalom, hogy meg is szerezzem.
Besétáltam az iskolájába, nem ismert fel senki. És nem jelentettem be előre a délután megrendezendő választásra se, hogy megjelenek. Akkor folyton körülugrálnának, és istenem, ha tudnák, hogy az milyen idegesítő.
A faliújságra kitett lapból tudtam, hogy melyik terembe lesznek és egyből arra vettem az irányt.
Útközben néhány lány megpróbált megállítani, beszélgetni, én csak arrébb toltam őket, nem a mai napon nem fogják elrontani a kedvemet. A terembe érve, hátra mentem látva, hogy nagyjából minden vámpír ott van. Helyet foglaltam hátul terem túloldalán lévő széken, és vártam. Vártam, hogy megérkezzen.
És belépett a terembe. A többi lánytól eltérően visszafogott ruha volt rajta, de gyönyörű volt. Leült az ajtóhoz lehető legközelebbi asztalhoz, és még hátra se pillantott. Innen tökéletes kilátásom volt rá. Az igazgatójuk és még néhány ember bejött a terembe és részletezték, a mai nap terveit. Ugyan az, mindig ugyan az. Voltam már néhány választásom, de egyszer se vettem részt benne, valahogy senki se fogott meg igazán, és a gondolat, hogy valaki a nyakamon lógjon egy évig, nem az én stílusom. Nem mintha azt az egy évet nem tudnám lerövidíteni a saját eszközeimmel.
-HOPE ROSS! –kiáltotta az igazgató. Semmi.
A következő felszólításnál, az én kiválasztottam halkan megszólat. Szóval Hope a neve. Illet hozzá. Láttam, ahogy szégyenbe jön és kellemetlenül érzi magát, miközben az igazgató rászól. Ó Hope, olyan ártatlan vagy, mit fogok én tenni veled…
Amint lehetőség adódott az ismerkedésre mindenki elkezdett mozgolódni. Legtöbb lány egy bizonyos vámpír köré gyülekezett, és mint a beszélgetésből megtudtam ő volt az övezet vezetője,egy senki. Egy idő után én is felálltam és a terem eleje felé vettem az irányt. Gondoltam előveszem a kedves énemet, hiszen nem árt ha jó első benyomást teszek. Amikor felnézett rám, egy időre meghökkentem, gyönyörű szemei voltak, sugárzott belőle a tisztaság. De nem hagytam, hogy a meghökkenésemet ő is észrevegye, ezért elővettem a sármos mosolyom és bemutatkoztam….